• MÉZES MADZAG

Ajánlom figyelmedbe:

https://sites.google.com/site/zsefyseholsincsvilaga/

****

Ajánlom figyelmedbe:

Megszállott c. versemet:

http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=36069

Leszakadt c. versemet:

http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=38007

Legújabb verseimhez invitállak a

Zsefy seholsincs világa honlapomra:

https://sites.google.com/site/zsefyseholsincsvilaga/

és a

Szusszanásnyi..Zsefy versek blogomba!

http://szusszanasnyi-zsefy-zs.blogspot.hu/

***

Cruentis

Szívkamrámban összetörtél,
vénám lukas, ki is szöktél.
Foltot hagytál, moshatatlant,
teríthetek rá ködpaplant.
Takarómat átvérezted,
sebet vágtál, nem érezted.
Felitatnám veled-nyomát,
de bennem keringsz. Együtt halnánk.

2013.05.03.
ZsefyZs.

*
Fotó származási helye:
http://hogyvolt.blog.hu/2009/04/23/dexter_3x12_do_you_take_dexter_morgan
cruentis: vérzés

egy korty a tegnapból

........a blogjaimból ez is kimaradt...

ma is veled ébredtem
mint annyi hajnalon Anyám
a nap tekergő fattyúként
magamra hagyott
sóhajosan dőlnek rám a fák

szakadt árnyékai
között sustorog a szökött szél
temetők hangjai
földre pingált hangulat
ünnepi köntösét
hagyom magamon terülni

nem kívánt dísze lett az ég
gyűlölt másvilág
mennyiszer álmodtam szépnek
amíg mesélted
milyen ha mennybe szállsz

de most sajduló minden kortynyi lég
mi tartja még bennem a napot
hogy adnék belőle jó Anyám
egy szusszanásnyi tegnapot

2011.05.01.
ZsefyZs.

Felhőlány

Hajába csókol a napsugár
ahogy vízre hajlik a lány.
Kezéből egy csokor virág
merül a Kedves után.

Sötét a tó, mélye való
gondokat, bút temet.
Ki tudja mennyi titkot rejt
ott búvók tekintete.

A templom tornya mennybe ér.
Harangszót simít a szél.
Összeolvad felhők csücskén
a könny, a föld s az ég.

2011.06.20.
Zsefy Zsanett

Csak szívemben időz

azon a napon semmi sem történt
nem volt ünnep sem gyomromban görcs még
hétfőt írtak s a szívem mint kripta
fagyban didergett tavaszban bízva

azon a napon a semmi úgy történt
a főnök beszélt és én tűrtem önként
láttam az egésznek most sem lesz vége
részekre törtem úgy indultam négyre

azon a napon semmi sem történt
fejemben éledt hangyányi örvény
buszra sem vártam időt sem kértem
tudtam előre Isten is késne

azon a napon már nem történt semmi
a templomban csönd volt otthon meg senki
nem szaladt tovább az elkábult idő
azóta Apám itt angyalként időz


2013.05.10.
Zsefy Zsanett

dobbanás-ok

háromezerötszázötven
semmi okom hogy közöljem
ötvenegy perc szívdobbanás
közben csendből sincs ráadás
szűk órányi eldönthető
mire érdemes ez idő
ezernyolcvan lélegzetre
herdáljam vagy fogjam perbe
nem úgy telik hogyha unlak
ha szeretlek percként futna

2013.05.08.
ZsefyZs.

Azon az éjjel

Azon az éjjel
egy madár vergődött bennem,
s kaszával állt a Hold lesben.
A zajok neszekké tompultak,
az árnyak is félre fordultak.
Végleg elhagyott minden álom.
Kopogtattak az ablakszárnyon,
s már tudtam, a szívem maradt kint.
Azon az éjjel
Apámmal szakadt ki.

2013.05.07.
Zsefy Zsanett

(ki)úttalan -2

http://youtu.be/2s8q6mLHVX4

labirintusban kószál
a szakállt növesztett idő
tömör falak között rést sem találva
már szökni is felejt

a régi indulat
cementbe préselődött
s most puszta lenyomat
mint millió évvel ezelőtti lelet

vakvágányra szaladt a jelen
a váltó romlott el
vagy a jelzőfény hamis
oly mindegy

a szerélvény mögött elfogyott az út
de lehet felszedték a sínt nem tudni
így értelme sincs hogy megfújd a sípot

már fehér kendőt lengetnek az érvek is
de még visszafelé szaladnának a fák
miközben kihűlt fészket ver le
egy pillantás alatt a vihar
nincs ragaszkodásmint gazdának a földhöz
a talpalatnyi más értelmet nyert

egy kereszt
egy csoportos jajdulás
néhány fáradt lépés
sete-suta kézfogás
s valahol a közeledben
észre sem veszed hogy
a dübörgést felváltó némaságban
egy lélek kér feloldozást

Zsefy Zsanett
2011.05.30.

J.L. poeta - gondolatainak visszatükröződése
Labirintus fotó szárm. helye: http://monikaesatarot.blog.hu/page/2

(ki)úttalan - 1

...ez is egy blogból "kimaradt" versem...

http://youtu.be/mkkiEETEb5g

fotó származási helye: baratno-visszaszerzese.com

Sosem tudom miért jön el az este,
ha csillagokat oltva távozik,
azt hinném, hogy kedvemet keresve
napjaimra boldog álmot hint.

Nem tudom, Lillát a Szerelme
hogy' szerette, nekem hangulat,
de irigylem, hogy keblére ölelte
sorok között rejtőző tudat.

Faludynak Fanni volt az álma,
az égben várja most az Istennőt,
karjaiba csillagokat zárva
onnan is vigyázza mindig őt.

Nekem most csak egyet vágy a lelkem,
a holnapot sose lássam meg,
nincs már féltés.. (de) van kísértés (bennem),
ha elrontanám, legyen rajtam kegy...

Zsefy Zsanett
2011.05. 26.

Versemet előadja: Várkonyi Judit -CINKE Portál
http://cinke.origo-haz.hu/node/15570

Napi rutin

Ébred a város, napfény a postás,
portósan hozza holnapunk hozzánk.
Tátika nyílik, napjaink hinta,
kórházi ágyon ujjul a lista.

Kontroll az élet, tesztel a halál,
szekrényen rothad két tucat banán.
Frissül a párna, - ma lettél árva -,
én haza megyek, Istennek hála.

2013. 04.28.
ZsefyZs.

Testetlenül

Ez sem mai.....

Szilánkosra hasadt az ég
valamelyik éjszaka,
a Tejúton követve fényt,
nem találtam már haza.

Gondolatban 'hogy lebegtem,
fel se tűnt, mily szabadon,
üres térben, mínuszokban
fagyott testem elhagyott.

Azóta is fent keringek
én s a milljó csillagok.
Mondhat bárki, bármi szépet,
ott is magányos vagyok.

2010.08.29.-2011.01.01.
Zsefy Zsanett

csillagszem

Átirat...

szemembe
csillagot sodort a szél

hagytam kicsit sírni

pilláim mögén

fájt neki

hogy tőlem nőtt égen

a hiány
s bennem lett

egyszeriben fényes
csillaghullás

2011.09.27.-2013.04.22.

Zsefy Zsanett

felhőkre olvadt

http://marecofranchise.hu/arculati_elemek/kotelezo_elemek/mareco_felho.jpg

A felhőkben az a szép, hogy mindig változik, és az a félelmetes, hogy nem lehet előre tudni, mikor milyen alakot ölt.
Vajon illúzió vagy valóság, ami egy-egy alkotásból vagy azok összességéből kivetül?
A lelkünk akaratlanul is benne van..az érzéseket már irányíthatjuk..adhatjuk önmagunkat, titkainkat ..de a napi együtt-lélegzés messze másról szól..az magán, az már intim szféra.... Ez a versem is valahogy kimaradt az előző (Seholsincs Világ) blogomból...

ma ismét csuda szép volt az ég
vattacukor falatokra olvadt rá a kék
a busz farán megfordult a nap
a sarki kocsma ajtaján beszaladt
az utca másik oldalán
közben hanyatt döntötte magát egy plakát
szakadt lapja a földön elterült
egy hirdetésen a villamos is derült
az ég meg csak mosolygott tovább

valahol dal rezgett az üres ház falán..

lám az isten is jót akar nekem
e nappal is több lett
most sem kevesebb....

2011.05.20.
Zsefy Zsanett

ÉBRESZTGETŐ

Míg láncra ver a szél pár hűs pillanatot,
éjszakát váltanak a vézna hajnalok.
Nappalok lüktetnek, red bull a Nap szíve,
fényeren utaznak, mik néma légsínek.

Kockakövek rejtik az évszázadokat,
betonpillérekről a jelen épp tolat.
Már vágányok közét a gaz is felverte,
semmi kapujához sín miért vezetne?

A kapu zárva, rajta rézből a kilincs,
lehet, ha te nyitod, már csuklódon bilincs.
Márvány lepedő fed majd, vagy csupán rögök...
de addig kezedet add, ne a könyököd.

2013.04.20.
ZsefyZs.

Kép szárm. helye: http://image-site.blogspot.hu/2013/01/fantazia-kep-felhokon-attoro-napsugarak.html

Utolsó ölelés

Egy korábbi versem, kissé átsimítva...
Zeneajánló:
Zorán: Kell ott fenn egy ország
http://www.youtube.com/watch?v=t3rluBFlkhM

Vér és hamu lassan száll le, s a szív nem csitul,
mélykék fátylán, éjféltájt a Hold elővonul.
Könnyes ágyán, felhőpárnán villám járja át,
sajgó vállát meg-megrántván kúszik, megy tovább.

Milliárdnyi csillag között arany fényözön:
csillámporos égboltra fest csóvát üstökös.
Megtört fényű holdsugárra gyermekszem tapad,
nem fogja fel, nem érti, a vér mért rá ragad?

Bomba tépte két kezét az égre nyújtaná,
szinte látja, szinte érzi, ott fenn várnak rá.
Menne már, mert fájdalmát csak anyja értheti,
menne már, de apja él és dehogy engedi.

Imádkozik egyre, egy kis csendért könyörög,
imádkozik, ne hallja már, hogy az ég dörög.
Ne hallja a haláltusát, bombarobbanást,
testvérei nyöszörgését, apja sóhaját.

Imádkozik, útja végén anyja várjon rá,
két karjába kapva, fent enyhítse bánatát.
Két karjával - ami már nincs - átölelné őt,
s letörölné anyja arcán ömlő könnyözönt.

ZsZs
Átirat: 2013.04.20.
(2010.12.21-2011.12.16.-2012.04.05.)

Fegyverek

Jó vagyok keresztnek, magamat hurcolom,
mögötted árnyéknak helyemet átadom.
Ármány és szeretet nem építhet hegyet,
Virágod lelkednek ír legyen s ne heged.

Vivaldit hallgatok, kis barokk, közben fész,
napok óta bujkál bordáimban a félsz.
Légnyomás repesztett kuktákból tört elő,
mindenütt döbbenet: most Boston temető.

Hangaszál, pipacsszár, fenyvesben kis patak,
megbomlott már a kép, Tündérkert hallgatag.
Jó barát jó, ha lát; rám kattint, ha kellek.
Letiltasz, letiltlak: fészbukon fegyverzet.

2013.04.18.
ZsefyZs.

EZ MINDENEM

A csengőhangom szívverés,
hogy halljam azt a szép zenét;
lámpám fiam szeme fénye,
lányok ajkán csillan égve;
ágyam bőröd, a bársony láz,
hol vihar csitul, s álmot látsz;
testem otthon, lélek háza,
angyal őrzi, így nem árva.

2013.04.15.
ZsefyZs.

...de bocsásd meg a mi vétkeinket

Ez egy régebbi, blogomból eltűnt versem, amit Széles Kinga felejthetetlen előadásában itt hallgathatsz meg:
http://youtu.be/lGJL5K3NB6A

(Édesanyám és én...)

Amíg néném szoknyájába bújtam
drága anyám harcban állt a kórral,
tette értem, voltam szeme fénye,
nem értettem, hogy ugyan mi végre
nincs mellettem, akit úgy imádnék,
isten adta legszebbik ajándék.
Ki ringatott - nem emlékszem arra -,
szülőanyám, mondták, az Etuska,
mégis más 'ki fejem simogatta,
nádfedeles magányom oszlatta.
Három év mi pihent gyermekvállon,
nem sejtettem, mért nem engem ápol,
kórteremből menve visszanézett,
hogy másért sírtam, könnye előtévedt.
***
Most itt állok. Szemed hályogában
régi emlék sejlik bánat-ágyban,
szívem hasad utolsó szavadtól:
bocsáss meg, ha nem adtam magamból.
***
Odakint a fagyos szél feléledt,
úgy tombolt, hogy csontjaimba égett,
lábam roggyant, egy pad nagyon vonzott,
fülemben, hogy ráztak egy kolompot.
***
Másnap délben kezemben az inge,
rajta vérfolt, még az is áldott dísze..
Hogy káromoltam akkor a jó istent!
...de bocsásd meg a mi vétkeinket!

2011.03.09.
Zsefy Zsanett

LEHETETLENSÉGEK

Bár mondhatnám, hogy szárnyalok,
ám visszatart a félelem.
Segesvárnál, ha meghalok,
nem találják csak hűlt helyem.

Sínek között is hideg van,
az értetlenség diderget.
Fülem kettő, szemem se vak,
ma nagyobbak a celebek.

Nem zöld dió és cukormáz,
más kéne, ami nagyot szól,
s míg reszketnék, bebugyolál,
ne halljam, csattan a golyó.

A hangyák hátán potyázva
csúcsra jutni nem ritka kéj,
de ahol férgek tanyáznak
ne ott porladjak sziklaként.

2013.04.13.
ZsefyZs.

Remete

Már megbántottam mindenkit,
ki közeledett, elhagyott,
most itt tanyázok egyedül,
a laptopom is lefagyott.

A monitornak nincs szíve,
a cybertér még félig kész,
hiába lenne plusz szeme,
oly lélektelen az egész.

A több ezernyi leütés
hamis világ himnusza,
remeteként tán többet érsz,
ha lelked benned nem kusza.

2013.04.11.
ZsefyZs.

Ha kibomlanak a fák

A ZENE, ami már-már dalszöveggé ihlette a versem:
http://youtu.be/trBvD7ftzUQ

Kibont a hajnal minden fát,
s napfény repked a bokrokon,
az álmos Hold cikkcakkba jár
a megrészegült házfalon.

Te reggel jössz csak el hozzám,
nem kérdezem, hogy mi hozott,
míg fűben csillan egy bogár,
már járdára hal lábnyomod.

A cigid füstje körbeleng,
választhatna, de itt marad,
zsötem szól, bennem feldereng,
a villamoson rám tapadt.

*
A kocsmapultnál a magány
még hideg fröccsről álmodik,
kint csíp a szél s egy lány haján
a Nap flegmán 'tárulkozik.

Város vállán az utcazaj
nehezül, mégsem lázadok,
ha ajtót nyitnak arcomba,
azt hazudom, ébren vagyok.

Ha kibomlanak mind a fák,
s betakarják a felleget,
holnapra is - akár sok ág -
megtartalak, azt képzelem.

*
Te reggel jössz csak el hozzám,
de végre Isten elhozott,
míg fűben csillan egy bogár,
megsimítom a lábnyomod.

A cigid füstje körbeleng,
azt választotta, itt marad,
a zsötem szól, és feldereng,
ha elengedlek, megszakad.

Ha kibomlanak mind a fák,
s betakarják a felleget,
holnapra is - akár sok ág -
megtartalak, azt képzelem.

2013.04.11.
ZsefyZs.

ha vége

nem vagyok én sem attila
sem mityka vagy stiller kriszta
nem álmodok régen szépet
lombfűrésszel metszek képet
kandallóm sincs sem vaskályha
bennem gyulladt csak a máglya
arra vetem learatott
minden versem gondolatom

2013.04.09.
ZsefyZs.

Kötélhúzás

Elegem van a szóból: botból, pengeélből,
egymást ölő maszlagokból, "egy' s mást sem ért"-ből.
Egy zászló, egy anyanyelv, mégis minden tarka,
nem érzik, s nem félik, a széthúzás visz bajba.

2013.04.06.
ZsefyZs.

(Kép helye: www.drogvilag.hu )

ÉSZREVÉTLEN

Kilógtam a kórházból, a kerítésnél állok.
Megtiltották, éppen ezért még inkább hibázok.
Egy slukk után a többi, miközben rigó röppen.
Lehet holnap füttye nélkül altat el az Isten.

Mamika az ágyon nyög, bár nem sújtotta átok.
Élünk, hörgünk, meghalunk, - és közben alig látod -.
A félrevert harangszóban nem hallod meg hangját.
Addig suttog, amíg lábad megbotlik a hantján.

2013.04.06.
ZsefyZs.

ÚJABB VERSVÁLOGATÁSOM:

http://zsefyzsanett.site50.net/

Nem is tudom, felkel-e a Nap,
hisz' hozzám olyan ritkán látogat.
Nem is tudom, mikor van az éj,
szememre nem jön álom rég.
Nem is tudom, élek vagy csak holt
lelkem barangolja be a nyárfasort,
....

Bővebben a fenti linken olvashatod..

***

Karácsonyi csillag

Azt hittem, hogy csillag vagyok,
a mennybolt is tőlem ragyog,
lábam nyomán fénysziporka
fröccsen szét az angyalokra.

Fenyőtűkre angyalhaj száll,
csillog rajtuk sok ezer szál,
varázspálcán vibrál fényem,
gyermekmosoly lesz szentélyem.
Azt hittem hogy csillag vagyok,
pedig anyám könnye ragyog,
három király minden kincse
elfér abba a nincsenbe.

Már nem hiszem, nem is bánom:

cseppnyi az én mennyországom.

Inkább őrzöm, hitbe fűzöm,
Karácsonykor csúcsra tűzöm.
Messze ragyog, mégis bennem,
halálomig a szívemben.

2011.12.21.