MÉZES MADZAG

LEGÚJABB VERSEIM:

SZUSSZANÁSNYI...ZSEFY

http://szusszanasnyi-zsefy-zs.blogspot.hu/

 Az én Anyám

 http://www.youtube.com/watch?v=5PyEPJzg5v4

          Zsefy Zsanett

 Videóhoz felhasznált zene:

 Jean Francois Maurice - "Maeva"

de bocsásd meg a mi vékeinket

Amíg néném szoknyájába bújtam
drága anyám harcban állt a kórral,
tette értem, voltam szeme fénye,
nem értettem, hogy ugyan mi végre
nincs mellettem, akit úgy imádnék,
isten adta legszebbik ajándék.
Ki ringatott - nem emlékszem arra -,
szülőanyám, mondták, az Etuska,
mégis más 'ki fejem simogatta,
nádfedeles magányom oszlatta.

Három év mi pihent gyermekvállon,
nem sejtettem, mért nem engem ápol,
kórteremből menve visszanézett,
hogy másért sírtam, könnye előtévedt.
***
Most itt állok. Szemed hályogában
régi emlék sejlik bánat-ágyban,
szívem hasad utolsó szavadtól:
bocsáss meg, ha nem adtam magamból.
***
Odakint a fagyos szél feléledt,
úgy tombolt, hogy csontjaimba égett,
lábam roggyant, egy pad nagyon vonzott,
fülemben, hogy ráztak egy kolompot.
***
Másnap délben kezemben az inge,
rajta vérfolt, még az is áldott dísze..
Hogy káromoltam akkor a jó Istent!
 ...de  bocsásd meg a mi vétkeinket!

2011.03.09.
Zsefy Zsanett

A versemet előadja: Széles Kinga
http://www.youtube.com/watch?v=lGJL5K3NB 6A

 a kapcsolat megszakadt...

Hidd el, léptem volna,
ha nem fogy közben el az út.
Már nem tudtam, merre tartok.

Bár a számok ujjaimból kifolytak
kezem ösztönösen még ma is
a telefon után nyúl.

Tizenkét év nagy idő.
A vonalat törölték azóta,
de a hangod
mélyen a fülembe ivódott.
A lelkemben szól
akár egy búgó orgonasíp,
mire még most sem rezonál
a feledés takarója.


Az e-mailek sorra visszajöttek,
pedig Istenhez címeztem mindegyiket.
Kérdéseimre már sosem kapok választ,
miért mentél el, merre tartasz és minek?

Még most is visszavárlak.
Tudod, mindig akartam,
mégse mondtam elégszer,
hogy büszke  vagyok rád s imádlak,
hogy az utolsó mozdulatodat
pénzre váltottam..

Nem.
Nem nyomorogtunk,
de nem volt bennem alázat.
A gyűrűdet zaciba vágtam.
Kellett kajára, iskolára.
Ki akartam váltani.

Megint elkéstem.


Már oly' régen tenyerembe dermedtek,
és valahogy nem múlnak a percek.

Keresem érintésed fészkét,
kezed vonalát.
Csak  apróra tört emlékkövek
peregnek markomból,
ahogy lelkem alagútja
feltárja kincseit,
s én újra és újra szeretném
megosztani veled.
De a gépemen mindig ez az üzenet:
Error..hibás vagy nem létező e-mail cím,
nézze át újra!


Holnap inkább tárcsázok.

Csak hat jegyű szám.
Egyszer eltalálom,
és akkor a telefont ismét felveszed.

Hallom ahogy mondod, vigyázz magadra,
majd kattanás, búgó hang..

de az is olyan szép lesz nekem.



2011.01.02.
Édesanyám halálára..1999.január 15.

 Ha ez a kívánságod

Leonard Cohen - If it be your will

http://www.youtube.com/watch?v=AEzRXjg1rYE&feature=related

* 

elhamvadó

 

http://www.youtube.com/watch?v=Nmx0Yqr7SCM 

 

Hányszor kívántam, hogy ne legyek,
ó, hányszor szaladt ki a számon.
Gondoltam akkor nem szenvedek,
jobb elhagyni mesevilágom.

Haltam volna úgy, mint a hegyek,
büszkén, lávafolyamot húzva.
Emelt fővel tűrve sebhelyet,
és nem jajongva, kúszva-csúszva.

Lehet csak játszom, hogy élek én,
hogy könnyebbnek tűnjön itt minden.
Barátot, nőt, ahogy szeretnél,
hogy a nevetés is a kincsem.

Munkámba örömmel merülőt,
anyák közt mindig elöl állót.
Az ámulóknak lenyűgözőt,
míg elmúlás sző körém hálót.

Az utca, a ház, a felhő is
festett kép, csalón csalogatnak.
Hamis világ 'mi, ha felnő, kincs,
de ezért hazudjak magamnak?

Hisz tudom jól, nem az élet rossz,
csak a szikra hunyt ki a szélben.
Számomra jót már biz' rég nem oszt,
félek, én is végleg kiégek.

 2011.03.24.-04.06.
Zsefy Zsanett

 voltál, leszel

Takarjon fréziák illata...

Álmomban pőrén álltam a havas utcán,
míg a macskakövek égették fázó talpamat,
jégtömbbé szilárdultam, fel mégsem adtam,
de a lelkem örökre ott ragadt.

Átkozhatnám a percet, mert ilyen lettem,
sivár, átlag-szürke, sehol-sincs-már,
romlott húsát kínáló, senki-kincse,
szirénhangú hűség, apró szilánk.

Lehettem volna tán ünnepelt szépség,
de én meztelen adtam rút magam,
a fényt tőletek kaptam-csentem,
vagyok mégis magányos néma lant.

Előttem, ha fellebben az égi fátyol,
a holdsarló penget felettem altatót,
és a madárdal - 'mi ritka vendég nálam -,
lesz néha felcsengő siratóm.

A föld minden virága balzsamos ágyam,
fájó szavakból borul majd rám a hant,
könnyektől mégsem éled létem hiába'sága,
legyen hát takaróm is illatos alkonyat...

De addig teszem a dolgom, aprókat lépve,
csipegetek morzsát, terítem asztalomat,
fréziát szórok eléd utca kövére,
s hagyom, hogy átlépd az árnyékomat.


2010.10.22.
Zsefy Zsanett

(el)halóban

Most olyan hajnalba haló csillag vagyok,
de lehet, milliárd éves szajha fény.
Nem érdekel mitől hunyt ki a másik,
csak ragyoghassak, amíg tart az éj.

Most olyan elesett,  pőre álom
a nappal, az éj, a hajnali ég,
a lenyugvó esti fáradt sugárban
sudár fák közé bukó magányos szél.

Most olyan lidércet idéző percet élek,
röppent magasra, majd eltűnik hirtelen,
a vágyaim tornyát zúzza le sorban,
ahogy a vályogból emelt alapon elpihen.

2010.11.22.

Zsefy Zsanett

(el)sirató

 kép forrása: http://www.fantasypaint.sokoldal.hu/

BALADA PARA ADELINA-Richard Clayderman

Nem számít már nap, a perc, az óra
magányomat merre húzza-vonja,
mi lesz, ha a ránc nem csupán álca,
de szemfedőmként borul e világra.

Ha néha gyötrőn visszavisz az elme,
hol bennem szülém Isten, s te a lelke,
hol templom volt az otthon, s benne zsoltár
minden ének amit hozzám szóltál,

hol elhittem, hogy én vagyok a végzet,
életemet vakon adtam néked,
mit számít már, bennem tovább él-e?
Hamis világ! Te hazudtad, értem!

Mit számít, ha félrelép az este,
ha gyógyulni már a földbe fekszem le,
ha a pirkadattal újra csak azt várom,
mi régen elmúlt: a boldog ifjúságom.


2010.05.29.
Zsefy Zsanett

Lelkembe öltöztetnélek

 http://www.youtube.com/watch?v=fk2QMNBjMAE&feature=player_embedded

 fotó eredete: GARDEN-sovenylap.hu

Kint már varjak kárognak a város felett
és a csendfüggönyt tépik éhesen:
a rongyidő szakadt széleibe hámlott,
öröknek hitt szerelmes perceket.

A képzelet véges pillanatokat temet.
Pedig milyen jó lenne még simulni arctalan!
Felfedni drága kincseit a rögös útnak,
csokorba csenni a mélybordó szirmokat,
könnytelen gyöngyeit fűzni reménynek,
kagylóba zárni őszülő ábrándokat,
őrizni szürkülő fényben is, a jövőnek,
ahogy 'álmot morzsol a szél',
míg a 'lelked sír' 'dallamtalan'..

Virágok kelyhében egykor hogy' dongtak a méhek!
De jött a hideg szelek őszenyészete.
Ölébe vonta a feledés bús fejét a múltnak,
és azóta cirógatja szótlan, csendesen.

Én most lelkembe öltöztetnélek,
hogy ne fázzanak azok a pőre szavak!
Éljenek tovább bennem, ahogy mesélnek,
melengessenek, mint szívedben
emlék színezte anyaföld magányodat.

2010.11.13.
Zsefy Zsanett

Szingli dal

 
Az éj hamis,
néha rám kacsint,
s én ezüstbe öltözök.
Már régen volt,
hogy átkarolt,
és bennem gyönyörködött.

De jaj a smink ,
ha szétfolyik..!
Hát hagyom a könnyeket.
Hiába int a lomb,
ma sincs,
ki ringassa lelkemet.

Ha a Hold facér
akkor én kacér
ruhámban kelletem
a vállaim,
rejtett bájaim
ölébe fektetem.

Ma a Hold facér,
s én most kacéran
bájaim kelletem.
Ruhám ma nincs,
így vállaim sem
lehet elrejtenem.


2010.07.01.
Zsefy Zsanett

Hajnalparázs

Én nem tudtalak mindig átölelni,
megdermedt a vágyott mozdulat,
két karommal átfogtam a lelked,
de nem hagytad, hogy veled gyógyuljak.

Én nem tudtalak mindig átölelni,
pedig minden hajnal  hozzád vezetett,
és veled búcsúzott a fáradt nappal,
az öröm benned feltöltekezett.

Én nem tudtalak mindig átölelni,
most úgy éget, hogy pernye lett szívem,
beborít míg fuldokolva  súgom:
ugye érezted, hogy közben szenvedek?


2010.06.14.
Zsefy Zsanett

emlékfátylam

 Zene:

tinibáj

A Simonyi úton hajolt rá az este,
egyszerűen, csendben,
szinte szeretgetve.
Tini szíve ismét megvadult,
ahogy a Hold ezüstje hajába túrt.
Pimasz árnyak a fák mögül
lesték a testét emberül.
A szoknya ránca combra simult,
nem férfi kéztől, szemtől pirult.
A Pálma felől régi slágerek
kúsztak végig enyhülő flaszteren.
Öreg hársak járdaszegélyen
bólogattak bölcsen,
szótlan szerényen.
A fodros ég még nem szakadt,
felhőcsipkéje 'mit kell, takart,
de a lányos hév, s a szende báj
így is elbűvölte az éjszakát.

2010.07.24.
Zsefy Zsanett

Abból ami nincs

2009. augusztus 25.kedd

Zsefy Zsanett

 téli kép

 Nézd a város milyen szép!

 Takarója hófehér,

 angyalszárnyán a pihék

 jégből horgolt hócsipkék.

 Nézd a fákat, tündérnép!

 Virágköntösük fehér,

 papucsuk is téli rét,

 hattyúfehér, puha még.

 Nézd a fenyő milyen szép!

 Izmot növeszt rá a tél,

 de kivágják, s a szegény

 azt sem tudja, hogy miért...

 2009.12.05.

 Zsefy Zsanett

angyalok

Karácsonyi álmok

Mikor a sóhaj ráfagy a létre,
a tündérek a nyújtózó éjre
kapaszkodnak és suhannak tova,
iránytűjük a csillagok sora.
Szárnyalnak hangtalan utcák fölött,
álmosan pislogó házak között,
szétszórják a tél szikrázó porát,
szobánkba belopnak ezer csodát.
Gyermekálmokban a fehér lovat,
a herceget, ki csillagot hozat,
palota kertjébe sok kis manót,
kamaszkorunkban egy fess udvarlót.
Szívünkben őrzött titkolt vágyakat,
tengerparti vagy szerény házakat,
levegőt szelő sárkányrepülőt,
egyenesbe gyűrt jövendő időt.


Mikor a sóhaj is ráfagy a létre,
utcasarki lámpa vibráló fénye
melengeti csak a fázós lelkeket,
betonfal tövén kuporgó testeket.
Álmukban ők újból szelíd gyermekek,
kiket nem ver apjuk, s anyjuk is szeret,
nem köpnek rájuk és el sem kerülik,
a világból júdásként ki nem vetik.
Bár volt múltjuk, ma a jelent álmodják,
életükben itt a földi pokol jár,
gyakran semmin múlt, hogy senkik legyenek,
- a jövő se lesz több, inkább kevesebb -.
Nekik a Karácsony sem nyújthat vigaszt,
s elítéli őket sok igaz, mint gazt.
Mert a helyükben te soha sem lehetsz...
Így hisszük mi mind, ostoba emberek.

ének száll a téli éjben

 

 

ének száll a téli éjben

surran, s itt-ott
megpihen
karácsonyi illat úszik a légben
a Föld felett
béke leng

hó csillog a háztetőkön,
s bent meghitten ül a család
az ajándékok tömegében
egy-két könnycsepp
útjára talál

szíved megtelik könnyel-mézzel
s örülsz a napnak fájdalmasan
nem tudod nevess, vagy sírj
ölelnéd szerelmed
de a mozdulat
elmaradt..

átölellek Téged gondolatban
karom, szívem fogva tart..
míg a csöndes este halk zenéje
bilincsbe zár
két boldogtalant


foto: www.ambassador-pecs.hu/wp-content/uploads/200...

2009. szeptember 30.

  betoppant hozzám a mosoly

a kedvem ma oly' csuda jó,
mondták is már nekem,
elég volt a sok borús szó!
én nem vagyok  ilyen!

betoppant hozzám a mosoly,
hamar foglyává tett,
nem enged engem egyhamar,
ma én vagyok kegyelt

ez édes börtön,
s jó vigasz,
adhatok bárkinek,
megosztom én,
ha kell,
ha nem:
megmarad
mind nekem..

2009.10.22.
Zsefy Zsanett

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat